Rólunk
Ismerj meg minket jobban!
Itt mindent megtudhatsz Rólam és a kutyusaimról 🙂
Egy állatmániás élete így néz ki.
Próbálom időrendi sorrendben bemutatni őket, jó olvasást!
Én - Vivi
Én vagyok a Yorki Világ megálmodója, kivitelezője és tulajdonosa.
Az a fajta állat és kutya mániás vagyok, aki sokkal jobban szereti az állatokat az embereknél, ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Nekem mindegy, hogy medve, dolmányos varjú, kutya, csiga vagy hörcsög, mindért oda vagyok. Mások sztárokért meg plátói szerelmekért rajonganak, én az állatokért. Az vagyok, akire az állatbuzi és a nő, aki kutyafalkával megy nyaralni jelzőket használja a család is..
Szerintem a világ legjobb találmánya a kutya, értük vagyok oda a leginkább, igazi társ állatok, mint a gyerekek, csak szerencsére ők nem tudnak beszélni és hamar felnőnek. Kiskoromban, míg minden gyerek együtt játszott az oviban, én egyedül játszottam a plüssökkel állat családosat, majd általános iskolában míg a többiek együtt futkostak, mint a mérgezett egér, én elmentem madárfészket építeni a tujákra. Szóval különc voltam és ez meg is maradt, viszont az állatokkal nagyon jól megértetem magam. Olyan sok állatom volt az elmúlt 27 évben, hogy ha mindről tudnék fotót hozni, nem hinnétek el, hogy lehetséges. Rengeteg rágcsáló, nyúl, hüllő, gazdasági állatok pl. kecske, birka, szárnyasok, kutyák, macskák, madarak, malac, dolmányos varjú és már nem emlékszem, hogy még mi. Több száz állat fordult meg nálam, ki ideiglenesen, ki élete végéig.
Egyszer még apámékhoz is leköltöztem Nógrádba, vettem kecskéket, hogy fejhessem őket, sajtot készítettem és tejet árultam. Jó móka volt az is. Egyébként a világ összes állata közül a kedvenceim az erdei állatok, imádom az erdők hangulatát és az ott élő lényeket. Egyik tervem, hogy tanyára költözök (megint), ahol rengeteg állatom lehet, patások is, meg mindenféle háziállat, de egyelőre máshova kötnek a tanulmányaim.
A Yorki fajta számomra szerelem volt első látásra, először a sógornőméknek lett egy, majd mindenki akart egyet anyámék családjába és pár hónap alatt elYorkisodtak. Nekem pedig annyira tetszett a Yorkik külseje, mérete, jelleme és még az illata is, hogy egyszerűen akartam egyet, így kaptam meg Hurkit.
A másik olyan fajta, amiért még oda vagyok, de sajnos még nem találtam meg az igazit, az a kínai kopasz kutya, nagyon szeretnék egy világos bőrű, pöttymentes, fehér hajú kutyust, szerintem csodásak. Persze minden kutya szép és aranyos, de azért, ha az ember kifizet egy fajtatiszta kínai kopaszkutyáért több százezret, had válassza már meg, hogy milyet akar. Várom a pillanatot, hogy megpillantsam azt a kutyát, akire azt mondom, mint Hollyra, igen, nekem ő kell, ő az igazi, vele boldogabb leszek.
Imádom öltöztetni, megnyírni, copfozni a kutyákat, de nem szeretem a vedlős fajtákat tartani, lehet ezért is a Yorki a kedvencem, a kínai kopasz kutya pedig még ennyi szőrt sem tartalmaz. Szerintem kutyát tartani, főleg több kutyát, úgy élvezetes, ha az ember neveli őket, sok időt és energiát fektet beléjük, tehát szobatiszták, jól neveltek, nem kell félni, hogy kirohannak a nyitott kapun, a gazdának bármit engednek és jó érzés még egy falka kutyával is elmenni pl. kempingezni, mert ha elengeded őket, nem attól rettegsz, hogy mind elmennek.
Nekem iszonyat sok melóm van bennük és büszke vagyok a kutyáimra, mégha nem is mindenki tökéletes, de alap illemet mindenki tanult és alap parancsokra mindenki hallgat. Ismerek olyan embert, aki együtt él 8-10 kutyával és mind bepisil, bekakil évek óta és így él, el tudjátok képzelni azt az undorító életkörülményt és bűzt? Tőlem persze mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jól esik, de az már az állatoknak is egészségtelen, ők pedig nem önszántukból választották, hogy egy telihugyozott és szart házban, ammóniás bűzben éljenek.
Remélem ezáltal a kis betekintő által sikerült jobban megismerned és láthatod, sokat tanultam azért, hogy jobban értsek az állatokhoz, így hiteles információkat tudjak átadni Nektek is mind a TANÁCSADÁS által, mind pedig itt, az oldalon.
Kellemes időtöltést kívánok Neked az oldalon és sok-sok boldog évet a kisállataiddal! ^,^
Tini koromban azt mondta minden rokon, sőt a közeli hozzátartozók is, hogy ki fog elviselni ennyi állattal, kutyával az ágyban, mégis milyen férfinek kell az ilyen? Én meg csak azon gondolkodtam, nekem miért is kéne olyan férfi, aki a „majd ő megmondja” típusú és bejön az életembe és nem velem akar lenni, hanem megváltoztatni és a saját degenerációira formálni, el is döntöttem, nem kell nekem senki, előbb élek 10 évet állatok között, mint 1 napot egy olyannal, aki elvenne tőlem mindent, amit szeretek.
Szóval már fiatalon elég öntudatos voltam és ennek fényében is választottam párt mindig, aki szemét volt az állataimmal, az repült és sok hozzám hasonló állatmániás van, akit meg akarnak törni, társadalmi nyomás alá helyezni, zsarolni és bántani, hogy „kinek fogsz így kelleni?”, Nektek üzenem, hogy nyugodtan mondjátok meg mindenkinek, „nekem elég, ha a kutyámnak kellek, ő legalább nem akarja, hogy más ember legyek mellette”. Higgyétek el, mindenkinek el fog jönni az, aki elfogadja, sőt támogatja az agymenéseiben, ne érjétek be kevesebbel, én megtettem egy időre és pokoli élmény volt, amint véget ért, mintha kitisztult volna az ég..
Szeretném, ha egy olyan világban élnénk, ahol az állatok is számítanak, mert sok embernél azt látom, főleg ebben az országban, hogy csak tárgyak nekik, ha mást nem is, de legalább az állatszeretetet és állati jogok védelmét elkaphatnánk az amerikaiaktól vagy svájciaktól.
Állandó jelleggel szinte csak és kizárólag állatos csatornákat nézek, meg a tudományos és ismeretterjesztőket, persze azt minden témában.
Mindig is az állatorvoslás volt az álomszakmám, de ez eddig nem valósult meg, mert ugyan több területen végeztem tanulmányokat, de oda még nem jutottam el. Talán a jövőben, meglátjuk. Szeretnék sok Yorki mániás és állat imádó embert megismerni, akikkel megoszthatom az állat szeretetemet és egy szuper közösséget alakíthatunk ki együtt.
11 évesen kezdtem el a weboldal szerkesztést, akkor még csak ingyenes weblapokon, de már akkor is a Yorkik, Hurki és a kutyák voltak a téma. Jó pár éve megszűnt az utolsó ingyenes weboldal szolgáltató és azóta nem volt erőm újra építeni a váratlanul törölt oldalamat, de olyan űr tátongott bennem azóta is, hogy úgy éreztem, muszáj lesz újra készítenem egyet. Így született meg a YorkiVilag.com. Ha a Te életedben is fontosak a kutyusok vagy alapvetően az állatok, akkor itt a helyed! Yorkikkal vagy kutyákkal kapcsolatosan, ha kérdésed van, tanácsra van szükséged, akkor KATTINTS A TANÁCSADÁS gombra a menüben és segítek Neked, amiben csak tudok.
Egy picit az önéletrajzomba is betekintést szeretnék nyújtani, mivel a másik hobbim az állatok mellett és egyben számomra fontos dolog az életemben a tanulás. Na, nem a gyerekkori, iskolai, mert az szörnyű volt. 🙂 Amint kiléptem a kötelező tanulmányokból, megszerettem a tanulást és elég jól bele is jöttem, az elmúlt 10 évben az alábbi képzéseket végeztem el és szereztem bennük gyakorlatot, különböző szinteken:
Szakács szakma (egy percet nem dolgoztam benne a gyakorlaton kívül)
Független biztosításközvetítői hatósági vizsga (életem hibája, ne kövessétek!)
Angol B2 komplex nyelvvizsga
B-s jogsi
Érettségi vizsga
Aranykalászos gazda szakma
Mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogsi (traktor, kombájn)
Szoftverfejlesztő -és tesztelő technikum (ebben szeretek melózni)
Relaxáló svéd masszőr
Természet gyógyászat (a vizsgára nem sikerült még eljutnom, de ami késik, nem biztos, hogy ne következne be, a mindennapjaim szerves része a fitoterápia alkalmazása :))
Kutyakiképző tanúsítvány
Kutya fizioterapeuta
Állatorvosi asszisztensi szakma
Kutyakozmetikus szakma
Vadállatmentő tanúsítvány
Ornitológiai tanúsítvány
Tengerbiológiai tanulmányok tanúsítvány
Német, orosz, finn, svéd, norvég nyelv kölönböző szintű ismerete, de ezekből nyelvvizsgát egyelőre nem tettem, viszont az orosz és a német B2 tervben van.
És folyamatosan tanulok, mindig valami újat, de főként az állatok és a természet irányába haladok, mert ezen a területen vannak terveim. 🙂
Láttam egy remek kutatási anyagot egyszer, ahol aszerint mérték a kutyák intelligenciáját, hogy mennyire figyelik az ember mozdulatait, mennyire néz az ember szemébe és próbál folyatamosan interakcióba lépni vele. Minél inkább igaz ez egy kutyára, annál inkább öntudatos és okos, Hurki pedig rendkívül okos. Kár, hogy nincs belőle több, az egész házat összeHurkáznám, kéne belőle még vagy 5, imádom.
Hurki
Hurkácska a világon a legapróbb, legaranyosabb, legszerencsétlenebb és legtökéletesebb előlény. Hurki 2008-ban született és apukámtól kaptam, akkor még nem tudhattuk, hogy ennyire picike lesz, hurka formájú, apró kerek pom-pom farokkal és teljesen bele szeretek. Az a fajta, akinek a fűszál is szúrja egy mezőn a puha kis talpát és fel kell venni vagy haladni sem lehet. Az a fajta, aki 2 méteres hatósugaramból nem távozik soha, aki a wc-n is hűen őriz és egésznap nagy, bogyó szemekkel figyel, nehogy kimenjek a szobából a nappaliba, mert akkor neki is azonnal helyzetet kell változtatnia. Szóval, ő életem szerelme és én is az övé.
Hurkinak kicsi termetéből adódóan sok egészségügyi gondja volt, a fogai állandóan rosszak, mindig fogkövet kellett szeretni, fogat húzni, a térdei olyan rosszak voltak, hogy műteni kellett és még golyóból is csak egy jutott neki, amit aztán a doki ki is vett, szóval még azt is elveszítette. Viszont, ami fizikai hátrány neki, azt ő imádnivaló, apró, tökéletes kis személyiségével pótolta. Egyszerűen tökéletes kiskutya, nemhogy ember imádó, de neki minden ember és állat semleges, megnézi, aztán ott hagyja, viszont értem meghalna, bárhova követ, bármit megtesz nekem. Lehet, ezért volt könnyű őt több, mint 100 trükkre betanítani, pórázon sosem kellett sétáltatni, nem akart ő sehova elmenni és így tovább.
Hurki a tökéletesség definíciója számomra, szerintem minden ember ilyen személyiségű kutya által kedvelné meg a kutyákat, még azok is, akik amúgy óckodnak tőlük. Hurki nem szeret senkit, aki rajtam kívül emelgeti, rángatja, rongybabaként kezeli vagy nem csak illedelmesen picit megsimítja.
Diora
Dior vagy Dia a Főnökasszony, a falkám vezetője, agresszora és az első, aki meg fog harapni, ha bejössz a kapun. Dia 2013ban, fél évesen került hozzám egy hirtelen bekövetkezett válás és tenyészet felbomlása után. Elvileg törzskönyve is lehetett volna, de a nő olyan gyorsan összecuccolt, hogy közölte, nem kéri le, kell e így vagy sem, költözik, minden kutyától meg kell szabadulnia, tönkre ment az élete.
Nos, Dia megérkezett, vidékről hozták fel nekem, félős volt és első perctől leraktam Hurkinak, rögtön vicsorgott rá és harapott felé. Ezzel szerintem mindent el is mondtam, ez a személyisége örökre megmaradt. Eleinte nekem is oda harapott több mindenért, pl köröm vágás vagy ha valami nem tetszett neki. Aztán eltelt egy kis idő és rájöttem, nagyon okos, nagyon tanítható, nagyon motiválható, így nagyon jól kiképzett kutya lett belőle. Agressziója főleg a bent élő kutyák felé irányul, a kintieket szereti, nem gondolja konkurenciának őket, de azért a pitbullnak is nekimegy és sarokba is állítja, ha olyan napja van.
Tudom, tudom, minden a nevelésen múlik, na, nála nem. Ő egy rengeteg trükköt ismerő, szabadon behívható, nagyon ember központú, végtelen okos kutya, aki leállítható, ha valamiért rátámadna egyik kutyára, de látszik, mennyire nehezen akarja abba hagyni, mert ő ilyen. Nagyon domináns és az ő szemléletében, ebben a falkában csak én írhatom felül a döntéseit, már minden embert megharapott itthon, a páromnak is bármiért oda harap, elég, ha csak fölém hajol és fenyegetésnek veszi.
Viszont ezzel szemben Dia nagyon gyönyörű és az egészsége is remek, 10 év fölött lukadt ki az első foga, nem volt büdös soha a szája, most kezd el az egyik térde picit kopni, mert néha emelgeti a lábát. Dús, tömött, gyönyörű szőre van, szóval ő egyébként genetikailag pompás kutyus, a viselkedését valószínűleg onnan hozta, hogy falkában volt és hagyták a többiek, hogy domináljon, innentől kezdve ő megmaradt ilyennek.
Szerintem ő a legszebb és leginkább jól hordozza a fajta jegyeit, bárcsak tudtam volna vinni kiállításra. A barátaimat és aki szépen megismerkedik vele, imádja, az ismert emberekkel nagyon kis kedves, bújós, ölbe mászós. Jelenleg Pucu az, akit nem szívlel egyáltalán, Pucu a falka omegája és ezt Dia minden alkalommal érezteti is vele, bármiért kikaphat.
Eleinte Dia inkább játék által tudott kapcsolódni velem, de 2-3 éves kora körül elkezdett iszonyatosan cuki és bújós lenni, órákig lehet dédelgetni és puszilgatni, fiztos, hogy én fogom előbb megunni és elengedni, ő pedig vissza fog jönni, hogy “DE MÉG!”…
Kizárólag vele egy méretű vagy nagyobb és domináns kan kutyákra fáj a foga, minden más állattal jól kijön, a kecskétől a Yorkiig. Sokáig kerestem neki másik gazdát, aki jobban ért a fajtához vagy több ideje van rá, viszont aztán itt maradt és ez mostmár jó is így.
Bele illik a falkába, nem bántja a kicsiket, mindent, akit/amit én mutatok be neki, elfogadja, nem bántja a gyerekeket (apám jár ide a családjával és a gyerekek szeretik piszkálni őt) és ivartalanul nem agresszív az itthoni kanokkal. Így hát megmaradt ő az én Nyuszimnak. Próbáltam egyébként beszoktatni a házba, de fél a lépcsőktől, ideges, kering, liheg, nem szereti a zárt helyeket, így ő kinti kutyus maradt és csak tűzijátékkor viszem be.
Nyuszi
Nyuszika egy 2015-ös pitbull vagy stafford és valami keverék, akinek nem indult jól az élete. 2 évesen, szétharapva, Nógrádban, apámék háza körül mászkált hetekig és próbálták etetni, oda hívni, de nagyon félt az embertől. Viszont bull formájának hála, sokat akarták lelőni, megmérgezni, mert féltek tőle, hogy egy ilyen kutya szabadon mászkál a házak között, ahol gyerekek mászkálnak az utcán. Nyuszikát több hétig csalogatták apámék, de 10-20 méternél közelebb nem jött, viszont a nagymamámnak volt egy fekete szuka kutyusa (pont olyan, mint a képeken Armani, csak az a kutyus Naomi volt) és Naomi szeretett meglógni otthonról és Nyuszival kóboroltak, hiába volt ivartalan szuka, Nyuszi ott maradt az utcánkban.
Majd amikor egy nap lementem én is oda, kimentem az utcára Diával és Hurkival és ez az eddig félős, távolság tartó kutya hirtelen odarohant és elkezdte szaglászni a kicsiket. Nem mondom, hogy nem kapott el a szívroham, hogy most megölni akarja őket vagy csak izgalmas az új barát, hát szerencsére a második volt. Ott én meg is fogtam őt, lenyomtam a földre, megtapogattam, hagyja e az érintést, nem volt szelíd, de nem támadt meg, a kutyáimat sem.
Ott voltam 2-3 napot, jött utánam, bejött az udvarba, elfogadta a kaját, majd amikor kimentünk a boltba kocsival, végig futott utána, akkor tudtam, ez az én kutyám lesz, csak ezt még a család nem tudta. A helyzet persze ennél bonyolultabb volt, mert nem akartak több kutyát Pesten, ahol laktam, mert volt az enyimeken kívül 2-3 másik is a családban. Nógrádban nem hagyhattam, mert féltek tőle és a sok harapás nyomból tudtuk, verekedik és pitteztetett kutya lehetett, majd kirakták/megszökött.
Segítséget hívtam és Nyuszi egy alapítványhoz került, de csak úgy tudták fogadni, ha állom a tartás költségeit. 2 hónapot töltött panzióban, ahol más kutyák között volt, falkázott, megszokta a társaságot, rászóltak, ha bántana valakit stb. Majd 2 hónap után azt mondták, nagyon jól viselkedik, családba adható, persze senki sem jelentkezett érte. Akkor döntöttem úgy, hazaviszem Pestre és így is történt. Persze voltak apróbb súrlódások, meg sokat kellett kötni napközben, ne fusson ki a nyitott kapun, amikor árut pakoltak, viszont hamar jó kutya lett.
Armani
Azt hitted ennyi volt? Nem viccből írtam, hogy kutya falkám van. Armani 2019-ben került hozzánk, Érdről hoztam egy családi háztól, nem kívánt szaporulatból. Nagymamámnak meghalt nem régiben a kutyusa és neki akartam hozni egy kölyköt, aztán megláttam a 4 testvér között ezt a fekete, távolságtartó, de nem félős, kimért, szemkontaktust kereső kölyköt. Tudtam, hogy nekem ő kell. Mondtam is egyből, két kutyust viszek el, persze odaadtak volna ők 4-et is, csak szabaduljanak tőlük (persze ivartalanítani basztak bármelyik kutyát a sajátjaikból).
Armani egy puli-schnauzer keverék féle, okos, domináns kan kutya. Egyetlen kutyám, aki még nem lett ivartalanítva, azonban idén (2024) meg fog történni ez is. Armani nem szereti az embereket, csak engem, nem nagyon lehet simogatni még az itthoniaknak sem, kiskora óta távolságtartó, de nekem mindent enged. Szerencsére kölyökként kétlaki életet élt, sokat volt bent és kint is, így megtanult viselkedni a házban és bár állandóan kinti van, ő is szobatiszta.
Ősztől már nem szoktam nyírni, mert inkább kint szeret lenni, így meghagyom a szőrét és kint telel, aztán tavasszal lekopasztom, megfürdetem és újra ki-be mászkál a házban. Armani nagyon gentledog, főleg bent a házban, szerintem sosem pisilt be ide, kölyökként sem, csak piciként Nógrádban 1-2x véletlen. Nem okoz kárt, nem rág semmit, nem megy fel az ágyba hívatlanul, nem vesz el semmi cuccomat, még a többi kutya játékát sem. Egyébként az mind rá, mind Nyuszira igaz, hogy a kajáért megölnék egymást sokszor, viszont a Yorkiknak, meg nekem is rögtön átadják, bele lehet enni vagy nyúlni a tányérjukba, stb.
Emberrel szerencsére ő sem spanol, szerintem amelyik kutya mindenkit beenged, annak semmi értelme, persze tudom, nem funkcionális kerti díszek, de a kutya maradjon kutya és ne örüljön minden jött mentnek. Armani egyébként falkán belül a vezér kan, Dia első számú hódolója és minden nagyobb vagy domináns kant el akar pusztítani.
Nyuszival voltak súrlódásaik, de ha ezt kezelem és alá rendelem őt ilyenkor, akkor lenyugszik, tehát kell közéjük az emberi bírálat. A titok szerintem minden kutya nevelésénél, hogy alakíts ki vele olyan kapcsolatot, hogy soha ne kelljen félned tőle, hogy akár verekedés közbe is a szája elé nyúlhass, mert téged nem akar megharapni.
Armaninak imádom a színét (fekete), egyszer olvastam, hogy a menhelyeken a legtöbb ott hagyott kutya fekete, mert senkinek sem kellenek. Érdekes, én fekete.kutya fetisiszta vagyok, meg macskában is csak feketét vagy fehéret tartanék (volt már, de nekem házban nem jön be a macska). Imádom a fekete kutyákat, nem véletlen tetszett meg nekem Armani is. Armani az a fajta, aki nagyon önálló, mint a juhász kutyák, de a kedvemért lesz jófiú és hallgat rám.
Egyébként ő a falka omegája, minden kutyának nyal, elgurul előttük és valahogy mindenki érzi, nem ő a legélesebb kés a fiókban.
Egyébként Puckos óriási lokátor füleivel is 5-6 hónapos küzdelmem volt 3 hónapos korától kezdve, amikor idekerült, mert egyszerűen nem akart megszilárdulni a porc és felállni a füle. Az sem segített, hogy óriási fülei vannak, de úgy voltam vele, ő egy Yorki, Yorki színű és formájú csak XXL kivitelben, álljon csak a füle, így megküzdöttem érte.
Bár dührohamot kapott a fülragasztástól (fülekhez, mancsokhoz értünk, harapott, nem tudom miért, normális családból jött, vagány volt és nem félénk, csak szimplán szemét), a ragasztó csere napok jó alkalmak voltak a fül és mancs piszkálás megszoktatására, mini tréningként.
Rómeó
Rómeó egy normál méretű Yorkinak indult, akit a páromtól kaptam, majd 6,8 kilóig meg sem állt és ilyen óriás lóbogár lett belőle. Szegény olyan szép kölyök volt, aztán egyik nap, sok esős napot követően úgy jött be egy sima udvari pisilésről, hogy annyira tele volt ragadva a feje, teste és a lábai toklásszal, hogy kifésülni nem lehetett, majd 2 nyírógép is tönkre ment, mire lenyírtam belőle. Ezért szegény azóta elég pucér és mudinak néz ki, de korábbi képekből láthatjátok, hogy milyen szép volt és majd ha visszanől a szőre, újra az lesz.
Romi vagy családon belül Pucu kész isten csapása. Ennyire rossz, ellenséges, önálló és hisztériás kutyám még sosem volt és remélem nem is lesz. Mindent tönkre tett 3 hónapos és 1 éves kora között, ha rászóltunk, csak azért is csinálta, ha hozzá mertél érni, úgy sikított, mintha meg akarnád ölni és az életéért küzdene. Emellett bátorkodott megharapni is és CSAK AZÉRT IS oda pisilt és tojt, ha valamiért rászóltunk vagy elzavartuk, hogy pl. ne tépjen szét mindent. A pokoli, engedetlen és ostoba kutya mintapéldánya, aki ilyen kutyát fog ki elsőnek, nem csodálom, ha többé nem akar kutyát és még túl is ad rajta.
20+ kutya fordult meg az elmúlt 25 évben a családban, de talán csak egy múlt őt felül, bár az nem az én kutyám volt. Sokszor gondolkoztam, hogy ilyen sok okos, jól nevelt, értelmes kutya mellett hogy lett Puckos ennyire retardált, de szerintem ez személyiség kérdése is. Ettől függetlenül az a fajta kölyök volt, akit 3 hónaposan elhoztunk és egy percet sem kereste az anyját, saját magának dobálta a játékait és hozta vissza, nem volt igénye az emberekre, mert egyedül is el volt és csak olyan nagyi kutyája stílusban elvolt körülöttünk, de inkább a kutyákat szerette. 1,5 év telt el, mire nevelhető lett, nem visít mindenért, mint a veszett menyét és nem tesz tönkre mindent.
Egyébként ő az első kutya az egész családban, aki annyira kártékony volt, ha csak 2 órára is hagytam itthon és a nappaliba-fürdőbe-konyhába mászkálhatott, hogy muszáj volt venni egy szoba kennelt, mert ha elmegyünk itthonról, ő nem maradhat szabadlábon, sokáig nem bíztam meg benne.
Aztán eltelt az első év és fokozatosan lenyugodott, már nem pisilt be, nem kártékonykodott, szépen játszott a játékaival és a többi kutyával, mintha kicserelték volna. Teljesen felnőtt, bár a kölyökkorát tölthette volna máshol, de felnőve annyira kedves, nyugodt kutya lett, hogy el sem hittük, honnan indult.
Holly
És a lista még mindig nem ért véget. Holly a legújabb családtagunk, aki 2024. Február 5.-e óta van velünk. Ő egy jelenleg még csak pár hónapos, német törzskönyves mini vagy normál Yorkshire Terrier. A mérete meglepi, mert anya normál volt, apa kisebb, meglátjuk meddig növöget. Hobbi célra kaptuk, a tenyésztője azt mondta, hogy ha akarom, elvihetem kiállításra, de ameddig nem történik meg a fogváltás, nem lehet tudni megfelel e tenyészkutyának is.
Az igazság, hogy csak úgy vettem, mert cuki és kis fekete marad, nem ezüstösödik ki, de mindig is ki akartam próbálni a kiállítást, ezért vele meg is fogom próbálni. Maximum nem való oda és marad hobbi kutya, amúgy sem garantálta senki, hogy alkalmas lenne tenyész szukának. Meglátjuk, hogy Holly csak a kis barátom lesz, vagy Vele megvalósíthatom régi vágyaimat és tenyészthetem is a Yorkikat. 🙂
Egyelőre nagyon pici, nagyon aranyos, barátságos, nem félős, kissé kártékony és imádni való, meglátjuk milyen felnőtt kutyus válik belőle. Már most látszik, hogy okos, mert ha a többi kutya kajájába mászik és egyszer kikap, szép távolról nézi már csak őket. Pucunak ehhez 1 év kellett, szerintem az ilyen apró hétköznapi dolgok is jól mutatják, hogy mennyire értelmes egy kutya vagy épp mennyire nem.
