Avagy hogyan éljük túl, ha a kutya így jár, mint mi...
Ma egy 2023-as őszi esetet oszotk meg Veletek. Történt ugyanis, hogy elkezdődött a hideg őszi idő, száradtak el a gyomok és mindig karban is vannak tartva az udvarba, azonban az idő becsapóssá vált. Hirtelen nagy esőzés jött és hozzá egészen felmelegedett az időjárás is, olyan 1-2 hétig szakadt kint.
Nem mentünk ki mi sem az udvarra, csak kiengedtük a kutyákat és gyorsan vissza. Majd véget ért a nagy esőzés és végre kisütött a nap, a kutyák pedig nagy örömmel mentek ki, beleértve a hátsó udvart is.
Ezidáig az esős időben csak kiszaladtak, elvégezték a dolgukat, majd siettek befelé, de most valahogy minden élvezte a felszáradt udvart, napocskát, késő őszhöz képest meleg időt.
Úgy voltam vele, had legyenek kint egy kicsit, fél órára hagytam is őket, csináltam egy teát, kimentem meginni a friss levegőre, megnézzem hogy vannak a kutyák.
Szegény Pucu meg a verandán lévő heverőn feküdt, remegve, teljesen földesen, halálra ijedve, az egész fejét ezzel a gusztustalan, ragadós toklásszal beborítva. El sem hittem hirtelen, hogy az ott az én kutyám és fel sem fogtam, ez meg hogy történhetett, teljesen ledöbbenve álltam és néztem rá. Ő is csak nézett, megtörve, remélve, hogy ha már a földbe dörgölőzés nem segített, talán én majd fogok.
Gyorsan felkaptam, magamban gondolva, jóó majd az a brutál kemény drótos fésű (amit amúgy toklász szedésre tartok, mert iszonyatosan kemény és kutyabőr gyilkos) kiszedi, mert mindegyikből kiszedte eddig.
Tévedtem.
Habár a képeken úgy tűnik, mintha rövid kis hala lenne és csak beletapadt volt a tetejébe, valójában Pucunak itt úgy 10-12 centis coffja volt, amibe teljesen beletapadt.
Próbáltam én emberi fésűvel, kutya fésűvel, még extra kemény fém fésűvel is, de egyszerűen semmit sem mozdult a dolog.
A főgond az volt, hogy ő valószínűleg belesétált az esőtől megeredt gazba és ezután jól bele hempergett a földbe (mivel mielőtt behoztam, földes is volt) és ezzel kellőképpen belemasszírozta a dudvát a tövekig.
Legalább egy órás kínkeserves fésülés következett, de legfeljebb a hátából jött ki egy-egy kevésbé ragaszkodó példány, azok is sok szenvedés árán.
Sajnos, mint látjátok, pont a fejébe tapadt, a szája és a szemei köré is, olyan helyekre, ahol nem maradhat, még kis időre sem, “hogy na majd meglazul”.
Szóval döntés előtt álltam: most akkor a gyönyörű, copfos, selyemszőrű, de ugyanakkor tele ragadt Yorkival mi legyen?
A verzió: már csak tojás és zsemle morzsa kell, kisütjük, lesz vacsora és aztán elfelejtjük, hogy ez megtörtént.
B verzió: nyíróképpel megskalpolom, eszméletlen hülyén fog kinézni, de legalább nem szenved a szúrós növénytől.
Szerintetek melyiket választottam?
Mint a mellékelt képekből látszik, mást ettünk vacsorára, bár elég nagy volt a kísértés, jó ropogós lett volna a növényektől és egyben már a köretet is tartalmazta volna. Igazi kiegyensúlyozott fogás.
Nos, mégis kapott még egy esélyt az életre és egy nyírógéppel megnyírtam, de mivel a szőre tövébe és már a bőrébe is bele volt ragadva a szúrós rész, nagyon nehéz volt megnyírni.
Egy ilyen kis felületet normál esetben olyan 1-2 perc lenne géppel megnyírnom, na, ez most 45 perc volt legalább, nagyon lassan, nagyon apránként haladtam.
A bőre csupa vörös és sebes volt, irritálta a növény és rosszul reagált rá, a szőrt nem lehetett elválasztani a növénytől, mert a szőrön át állt a bőrbe a toklász.
A gép vágta át tulajdonképpen a növényt is, nem csak a szőrt. 2 kis gép ment tönkre rajta.
Elég nehezen indult, mert itt még fiatalabb volt, nyughatatlan és többször próbált meg lelépni és harcolni a gép ellen, de azután csak elfolyt és elaludt, feladta.
Valószínűleg nagyon megkönnyebbült, hogy az az égő, viszkető, szúró érzés csökkent a fején. Ott hagytam rajta szőrt, ahol tudtam, nem akartam az egész kutyát lenyírni, mert ez az eset október végén vagy november közepén történt és jött már a hideg idő.
Ezért ilyen érdekes lett a kis húsa, egy kicsit foltos, kicsit kopasz itt-ott, de túlélte ezt is. Megfürdettük és kapott Neogranormont a piros foltjaira és szépen elmúlt pár nap alatt.
A bőre alá került néhány szúrós kis ici pici tüskeszerű növénydarab, de ezt ki is lökte a szervezete pár hét alatt. Jól megszívta szegény Pucu, Mudi lett belőle.
Hazaért a párom, mondtam is neki, hogy nézzen körül, hol szedte össze, mert én sehol sem láttam a kertben toklászt, főleg nem ennyit egy kupacban.
Komoly detektív munkájának köszönhetően felfedezte, hogy a hátsó udvarban, ahol mindenféle fa és vas anyagot tartunk, az alatt van egy rész, ahova a kutya befér, de mi nem látunk be, viszont a gaz előszeretettel megterem.
Azonnal át lett pakolva minden és ki lett írtva a növényzet, de sajnos Pucunak már késő, ez ő rajta nem segített, ő már meg lett skalpolva. Nagyon viccesen nézett ki, hetekig nevettünk rajta, ő pedig szégyellte magát és elbújt, biztos neki is feltűnt, hogy valami változott, jobban fújja a szél a feje tetejét.
Ebből adódóan több cikkben is az oldalon még mudi feje van, ahol ő a modell a fotókhoz, az ennek a balesetnek a hozománya, de már egész szépen nől vissza a szőre, szóval reméljük a legjobbakat, most épp úgy néz már ki, mint egy Westie, kiváncsi vagyok mennyi idő kell, hogy majd újra Yorki legyen belőle.
Egyébként pont abban az időben volt nagy arca és vagánykodott mindenkivel, meg szemtelenkedett, a skalpolás után egész szégyenlős és szerény lett pár hétre, majd mintha ezután az eset után nyugodott volna le és “felnőtté vált”. Ez úgy tűnik, tartós trauma volt szegénynek, reméljük idén egyik sem fog belesétálni a toklászba.
Tekintsétek meg róla ezt a tömör, ámde sokat mondó, egy másodperces videót. Ez lett az eredmény. Veletek történt már hasonló baleset? Ha igen, hogy oldottátok meg?