Avagy újra beleszerettem a kutyakiállítások világába
A poén az, hogy fogalmam sem volt róla, hogy a Hungexpo-n egy időben lesz a Nemzetközi CACIB a vadászkiállítással (FeHoVa – Fegyverek, Vadászat, Horgászat), már megvettük online a jegyet, amikor 2 nappal a kiállítás előtt láttam egy CACIB felhívást a neten. És pont egyezett a dátum és helyszín, így rákerestem és rájöttem, a jegyünk érvényes oda is, hát persze, hogy megnéztük a kutyakiállítást is!
A D és E épületekben volt a Hungexpo-n, de ha már beengedtek a főkapun, nem számított, hogy csak a vadászos-horgászos-fegyveres pavilonokba megyünk, vagy a kutyásba is.
Mentünk is!
Egy dolgot bánok csak, hogy Holly-t nem vittük el, hogy kicsit szocializálódjon, szokja a hangokat, szagokat, sok embert és kutyákat.
Megkérdeztük, hogy hányas ringnél lesz a Yorkik felvezetése és hány órakor, majd addig elmentünk a vadászati szekciót megnézni, utána pedig időben vissza és kezdetét vette a Yorki vadászat.
A rengeteg kiállító között próbáltuk megtalálni a Yorkisokat, akartam kicsit beszélgetni a gazdákkal, ismerkedni, infót cserélni. Pl. ez a nyakpárna, amin ez a kutyus fekszik, vagy talán fésülködős párna (nem tudtam megkérdezni a párna nevét, szlovák volt a gazdája) baromi jó ötlet, régebben nem láttam ilyesmit a hazai kiállításokon.
Aztán találtam egy Holly-t felnőttként. Ez a kutyus szerintem az, akire Holly hasonlítani fog, ha megnézitek, nem tökéletesen fekete az orra és a feje-orrnyerge is barnás árnyalatú, nem színtiszta cser és mégis itt van a Nemzetközi CACIB-on, tehát ez a jelenség kívánatos a jelek szerint. (a képet nem teszem közzé, mert valaki szerint sértő a vélemányem, ezért Diát teszem ide kifésülve, de egy barnás árnyalatú, sötét acélkék-cser kutyáról van szó)
Holly is ilyen árnyalatú most, sötétbarna kis szaglója van és ez a csokis-cser árnyalatú bundája az arcán, fején. Remélem ő is ilyen szép lesz, mint ez a kutyus. Azóta egyébként Hollyból eltűnt az az árnyalat és ezüstösödik, “szűkül” a fejecskéje.
A legtöbb Yorki nekem egyébként nagyon tetszett, de elég picinek is tűntek, valamiért én azt hittem nagyobbakat állítanak ki, de gyönyörűek voltak.
Valahogy így néz ki a kiállítás.
Középen a kék rész a ring, oda csak kiállítók mehetnek vagy a szünetekben gyakorlók. Körülötte a kiállítók tanyáznak kempingszékeken, kutya boxokkal, ketrecekkel, kutya(baba)kocsikkal, hordozható kozmetikai asztalokkal, stb.
Azért volt, akin látszott, nem ma kezdte, de nem is ebben a században, konkrétan gurulós áruszállítókkal hozták a bőröndöket, a ketreceket, asztalokat, kutya holmikat, sőt, volt, aki elfekvős napágyban aludt, amíg várt.
Nagyon komolyan tolták, látszik, ez már teljesen más szint “az otthon összesikerültek a kölykök és most eladjunk, mert ettől vagyunk tenyésztők” fajta gazdáktól.
Aztán persze feltérképeztük a Yorkis gazdikat és próbáltam beszélgetni a magyarokkal, hozzá teszem, a legtöbb szlovák, német vagy cseh volt, így kevés emberrel sikerült szót értenem.
Na, Uram-atyám!
Maradjunk annyiban, hogy az emberiség széles spektrumát tapasztaltam meg, ha Te szerény vagy, kedves, érzékeny és nem megy a nagyképűség, felejtsd el, hogy valaha kiállítasz, mert a népség nagy része élve fel fog falni. Olyan átható lenézéssel néznek rád, mintha el akarnának pusztítani vagy épp direkt rád sem néz, úgy beszél hozzád, hogy minél előbb takarodj már el.
Összesen 2 (!!!) Yorkissal tudtam igazán felszabadultan, mosolyogva, kedvesen beszélgetni, a többi válaszolni sem akart, húztak a szájukat mindenre. Volt, akivel beszélgettem Holly-ról, kért képet, hogy néz ki, utána közölte nagyon puha és macis, majd még inkább bunkózott, mintha egyből a konkurencia volnék, akit csírájában el kell fojtani és mihamarabb elijeszteni.
Rossz híreim vannak!
Én képes vagyok ugyanerre a megvető, hideg, rátarti stílusra és ismerem ezeket az emberek és elég sok is volt az ismerősi körömben, nem félek én senkitől.
De az biztos, nem az ilyenek mellett fogok helyet foglalni a ring mellett.
Imádom, amikor valaki azt hiszi, az ő stílusa lehet rosszabb az enyémnél, pedig még semmit sem látott, na, hátha összefutunk majd még a későbbiekben.
Egy biztos, akit felismertem, mert korábban láttam már netről, tudom melyik az ő kennele, a büdös életbe nem vennék ilyen felfújt hólyagtól kutyát, pedig ha vásárlóként ismerem meg, ott biztos adná a szépet.
Van egy mondás, ne csak azt nézd, hogy hogy bánik veled a pasi az étteremben, hanem azt is, hogy bánik a pincérrel. Ez most Yorkisra lefordítva: ne csak azt nézd, hogy bánik a tenyésztő veled, ha 500+ ezer készpénzzel mész el hozzá kutyát válogatni, hanem azt is, ha egy kedves idegenként megszólítod a kiállításon, akkor hogy válaszolgat.
Találtam pár nagyon király jó ötletet is a kiállításon, mint például ezt az emeletes dobozt, amibe mindenféle kutyás biz-baszt lehet pakolni. Ez azért jó ötlet nekem, mert mióta Yorkizok, mindig cipős dobozba rámoltam a holmijaikat és bár megfelelt nekem ez a megoldás, nagyon porosodott minden.
Elhatároztam, hazafelé ezen változtatunk és délutánra már egy ilyen szépséges csillogós-rózsaszín dobozzal, meg kis tartóval tértünk haza.
Elképesztően magával ragadt engem a kiállítások világa, hangulata, a sok kiegészítő, a kutyák felkészítése, ápolási feladatok és a légkör. A felfújt hólyagokat leszámítva én nagyon jól szórakoztam.
A következő bejegyzésben megmutatom, hogyan is rendeztem be a dobozkákat.
Tartsatok Velünk legközelebb is!
