Kozmetikai szekció 1. rész
Gyerekkorom óta kedvenc programom volt az összegyűjtött kis pénzemmel elmenni a közeli kutyaboltba és mindenfélét összevásárolni a kutyáknak. Hova tovább, nekünk is volt kutyás boltunk, mikor kicsi voltam, de ha jól tudom, még baba koromban bezárt. Rengeteg lánc, nagy nyakörv, szájkosár és minden olyasmi maradt vissza, amit pl. egy Németjuhász kutyára jó lehet. Sajnos akkoriban a pici ölebek nem voltak népszerűek a környéken, így Yorkikhoz való termékeket nem örököltem onnan.
Aztán 2008-ban, 11 éves koromban megkaptam Hurkit és ott elszabadult a cukiság faktor, minden ünnepre, minden összegyűjtött pénzemet rá költöttem (nem minősül pénzügyi tanácsadásnak, ne próbáljátok ki!). A fun, hogy csak kb. 3-4 évig tartott a vásárlási mániám, majd jött Dia, ott is max 1 évig tartott és kb. 10 éve semmilyen kiegészítőt vagy ruhát vettem nekik, mégis minden tele van kutya cuccokkal.
Az idei FeHoVa kiállításos élményem után úgy döntöttem, komolyabban is fogok foglalkozni kiállítással, szeretném Holly-t rendesen felkészíteni. Magával ragadott az a világ (már régen is, de nem volt hozzá való kutyusom).
Azonban ez nem egyszerű, mert ahhoz, hogy az előző Blog bejegyzésben említett szép ládikámat megtöltsem mindenféle jóval, rendet kell tennem a dolgaik között.
Ez szerintem szuper alkalom arra, hogy megmutassam Nektek mi minden lapul itthon és hogy elborult elmém mennyire is elborult, ha kutyákról van szó. Jó szórakozást kívánok hozzá!
Azt vallom, az embernek fogalma sincs róla, mennyi mindene is van, amíg nem kell rendet raknia. Ez így történt most is, nem véletlen nem tudom egy bejegyzésbe sűríteni az egészet és inkább ketté választom.
És ez még csak a kozmetikai szekció, szóval lesz még egy pár rész, mire a nyakörv, póráz, hám, ruhák, pokrócok, kutyahelyek stb. szekciókon is átmegyek. Én mindig is imádtam kutatni mások kutyás cuccai között és megnézni miket vettek, milyen az ízlésük és miket vehetek még én, ha ez eddig kimaradt az életemből.
Remélem Te is ilyen vagy, mert akkor nagyon élvezni fogod ezt a sorozatot.
Itt a 6-os szekcióban az első képen láthatjátok, hogyan tároltam eddig a dolgaikat: dobozban, ebből több is van.
Mint látjátok, a kutya korona fejdísz is az én ötletem, másnál még sosem láttam ilyet, a festményem is ezekkel a koronákkal készült Hurkiról és Diáról. Igen, az is van róluk, majd megmutatom egyszer, a festményeknek külön bejegyzést szánok.
Elborult pillanatomban még lábszár melegítőket is kötöttem a kutyáknak, igen, külön méretekben, színekben. Igen, tudok kötni, de sálat is kötöttem, csakhogy bizti túléljék a telet a 25 fokos szobában. Gondoltam, biztos fáznak, amikor kinéznek és gondolják, ott biztos hideg van.
A 2 kilónyi kutya hajgumi és masni haloványan élt az emlékeimben, de nem emlékeztem, hogy ennyire sok van. Élmény volt újra felfedezni a saját kis gyűjteményemet, aminek nagy részét én anno egy ismerős által nagykerből szerezhettem be. Valójában, a régi cuccok legtöbbje mind a nagykerből származik, sajnos már megszűnt a cég, pedig mai napig járnék oda.
Akkor kezdtem leállni a kutya holmi vásárlással, amikor láttam, hogy a rendes boltokban 2-3x, de akár 4-5x drágább minden, na, ott gondoltam, vegye meg a halál, van már elég.
Persze ezt a pink Hello Kitty-s illatosított kakizacsi tartót nem tudtam ott hagyni, kellett az életembe. A köveket már én ragasztottam rá, sajnos páran feladták az évek alatt, de lehet majd pótolom őket.
Aztán, amikor azt hittem vége a masni áradatnak, rájöttem, hogy van még egy kisebb tartónyi, ahol kifejezetten fiús masnikák voltak Hurkinak.
Egy adott ponton saját masnikat is megpróbáltam készíteni még 10-en évesen, mit gondoltok, hogy sikerültek? Itt a szöveg melletti képen vannak.
Aztán amúgy minden masnit összeöntöttem abba a pink tárolóba, amit vettem és a bejegyzés elején mutattam kívülről-belülről.
Azok az ici-pici kutya hajcsattok az egyetlenek, amiket nem kapartak ki a fejükből, vagy csak sokára, mert sokkal kevésbé is zavarta őket, mint a nagyok. Kb. olyan picik, mint az emberi köröm szélessége, max. 2 centisek.
Ez a szivecskés, csillogós, kék hajcsatt meg nagyon kellemes emlékeket idéz fel bennem. Egyik nyáron Hurkival elmentünk egy patakra sétálni, belement a vízbe, kiesett a hajából, bele a vízbe, de erős volt a sodrás, felkavarodott a homok és eltűnt.
Aztán egy évvel később, szinte napra pontosan, amikor ott jártunk (gyakran jártunk oda) valami megcsillant a víz alján, én azonnal a kis kék hajcsattjára gondoltam és hihetetlen módon ott volt. Elrozsdásodott már a fém része, mert bizsu volt és félig a homokba volt ágyazódva, de ott volt.
Gondolkodás nélkül bele mentem érte a vízbe, nagyon boldog voltam. Ezen a képen az ikertesója van, mert vettem utána másikat, de jó érzés volt meglelni az eltűntet is.
Na, folytassuk a pakolást a következő bejegyzésben, rendben?
Egy Dior-Rómeó közös képpel búcsúzom ma, ahol hihetetlen módon, életükbe először háború nélkül feküdtem egymás mellett. Ez csak is úgy jöhetett létre, hogy Dia feküdt oda másodikként, mert ő nem tűri jól a közeledést, Pucu bárkivel együtt aludna.
Mancsokban gazdag napot mindenkinek!
