Betekintés a vadászatba - csak nyitottan!
Először is olyan témát dobok be, amivel sokak tyúkszemére lépek: érdekel a vadászat. Van, aki állatkínzásnak tartja és baromságnak, van, aki a legszebb ősi sportok és legkalandosabb férfias tevékenységnek. Nos, én e kettő között vagyok. Szerintem ragadozóra nem érdemes vadászni, habár értem, miért teszik az emberek, számomra azt van értelme lelőni, amiből nem csak egy kitömött trófea válik, hanem étel is.
Ahhoz, hogy elolvasd ezt az írást, tedd félre egy kicsit a kritikus éned és nyitottsággal, kérdésekkel, tudásvággyal fordulj az írásom felé, nem megtéríteni akarlak, hanem tanítani, információhoz juttatni, nem kell egyetértened, csak megértened, miről van szó. Ha pedig a végén maradtak megválaszolatlan kérdéseid, tedd fel nyugodtan kommentben!
Először is tisztázzuk miért van szükség vadászatra és miért is érdekel ez engem, mielőtt nagyon felháborodva olvasnád tovább, hogy ugyan miért is jó az, ha állatokat gyilkolunk a természetes élőhelyükön?
Erdők mindig is voltak és vannak is körülöttünk, azonban az emberek elvárosiasodása és az utak építése óta a vadak visszaszorultak az erdős-mezős területekre, nem mászkálhatnak csakúgy keresztbe például egy autópályán, a Blaha Lujza tér 4-6 sávos utján vagy épp nem viaskodhat két óriási gímszarvas bak a kertváros utcáin. Ezek több szempontból veszélyesen lehetnek.
Persze kérdezheted, miért jönnének már be a mi területünkre a vadállatok? Hiszen ők félnek az embertől. Ez igaz, azonban ha túlszaporodnak és nincs elég területük a természetben, akkor a saját területtel nem rendelkező egyedek vándorolni kényszerülnek, így kerülnek az ember által lakott területekre és ha ezek az állatok összetalálkoznak, főleg bőgési időszakban, akkor nekik helyszíntől függetlenül élniük kell, szaporodni, rendezni a rangsort stb.
Képzeld csak el, hogy kiengeded a gyereket biciklizni az utcátokba, majd arra mész ki a délutáni teáddal/kávéddal, hogy a vadak szétverték a ház előtt álló autódat, a gyerek sírva menekül és darabokban a biciklije. Idilli kép, nem igaz? Hát nem.
Láttál már vaddisznó kondát átszaladni az Andrássy úton, mindezt pedig a kocsisor türelmesen kivárva, kerülgetve, anyázás és 300 duda hangja nélkül? ÉN SEM!
De akkor mi a megoldás?
Természetes körülmények között a növényevőket a húsevők vadászat útján szabályozzák, úgy mint medve, farkas, sakál, róka, hiúz stb. Ezek az állatok azonban szépen ki lettek irtva innen az eszement túlvadászás, az orrvadászat (illegális, nyereségvágyból elkövetett vadászat végett) és az emberek félelmei végett.
Az emberek nem akartak megtanulni együtt élni a természettel, sőt, azóta nem akarnak, a népesség nagy része, ha meghallja, hogy az országba, a lakhelyétől 350 kilométerre láttak egy medvét, már 2 szívrohammal hívja az egész családot, akik az észleléstől szintén 300 km-re lévő településén élnek, hogy “ÚRISTEN MEDVE, MIND MEGHALUNK ÉS AZ ÁLLATAINK IS ODAVESZNEK”. Persze a legtöbb embernek nincsenek is haszonállatai, csak szeret drámázni.
A tény, hogy itt-ott már észleltek biológusok néhány hiúzt a hegyekben és állítólag farkas is járhat itt-ott az erdőkbe, na meg pár darab medve átjött már Szlovákiából és Romániából, na, ez nem minősül a patásokat szabályozó ragadozó állománynak.
Miért KELL az embernek beleavatkoznia a természetbe?
Mivel nincsenek itthon ragadozók, akik szabályoznák a születési és elhullási számot a növényevők pusztítása által, viszont a rengeteg zöld terület végett gyakorlatilag korlátlanul szaporodnak a vadak, szükséges közbe avatkozni. Nem, ha nem lennének városok, ennyi ember és ember lakta terület, akkor nem lenne rá ekkora szükség.
De akkor mi szükség van a kitömött állatokra és az állatkertbe zárt, szűk helyeken szenvedő vadakra?
Jogos a felmerült kérdés. Erre a legjobb válasz az, hogy amit az emberek megismernek, megszeretnek vagy legalább megsajnálnak, azt meg fogják védeni. Ha te mindig csak a Piroskából ismert gyilkos farkast ismerted, vagy azt, ami netán az Erdélyi dédnagyapád birkáit ragadta el, akkor örökké egy ismeretlen, sötét, félelmetes ellenséget fogsz látni benne, nem igaz?
Miért KELL az embernek beleavatkoznia a természetbe?
Mivel nincsenek itthon ragadozók, akik szabályoznák a születési és elhullási számot a növényevők pusztítása által, viszont a rengeteg zöld terület végett gyakorlatilag korlátlanul szaporodnak a vadak, szükséges közbe avatkozni. Nem, ha nem lennének városok, ennyi ember és ember lakta terület, akkor nem lenne rá ekkora szükség.
De akkor mi szükség van a kitömött állatokra és az állatkertbe zárt, szűk helyeken szenvedő vadakra?
Jogos a felmerült kérdés. Erre a legjobb válasz az, hogy amit az emberek megismernek, megszeretnek vagy legalább megsajnálnak, azt meg fogják védeni. Ha te mindig csak a Piroskából ismert gyilkos farkast ismerted, vagy azt, ami netán az Erdélyi dédnagyapád birkáit ragadta el, akkor örökké egy ismeretlen, sötét, félelmetes ellenséget fogsz látni benne, nem igaz?
Ki akkor a valódi vadász?
Aki elvégzi a vadász tanfolyamot, pszichológiai és egészségügyi alkalmassági vizsgálatot, fegyvertartási engedélyt szerez, csatlakozik valamelyik vadász társasághoz, vadászati naplót vezet, mindent lejelent, a vadért és trófeáért súlyos összegeket fizet, stb.
Ez megéri?
Nem, anyagilag biztosan nem! A vadászat nem az anyagi haszonszerzésről szól, hanem egy hobbi, ami a természetvédelemért van és a vadvilág tiszteletét hordozza, emellett akár milliós összegekkel támogatva az adott vadászterület (pl. erdő) fenntartását és a vadőrök, a hivatásos vadász erdészek munkáját támogatva.
Ők minek kellenek?
Ne legyen olyan bátor delikvens, aki a magyar államot szidva, habzó szájjal, a lopott puskájával “az éhezik a család” jeligével önkényesen túlvadásszon és agyatlanul lődözzön mindenre, ami csak az erdőben járhat, bele értve a gombászó Mari nénit is. (nem egy ilyen balesetről hallottunk már az országban)
Mi a beltenyészet?
Amikor egy bika, legyen Gyuri, párosodik a szarvas tehenekkel, mondjuk Annával, Pálmával és Zsuzsival. Nekik mind születnek borjaik, akik most csak legyenek Egyes, Kettes és Hármas, mind más anyától, de egy apától. Eljön a következő év, Egyes, Kettes és Hármas felnő, ivaréretté válnak, eljön a bőségi szezon (szarvasok párzási időszaka) és az apjuk nem válogat, hogy kivel párosodik, aki ivarzik (mint a kutyáknál a tüzelés), azzal párosodni fog, tehát a saját lányaival.
Igen, a vadászat lényege a szelekció is. A vadász nem azt lövi le, ami elsőként a távcsöve elé sétál, az állatot felbecsülik kor, nem, egészségügyi állapot és esztétikai szempontból is. Például van egy első éves gímszarvas bika, akinek már rendelkeznie kéne erős, de egy ágú aganccsal (csapos), azonban ő még mindig rügyhöz hasonló kecskegida szarvval mászkál, vékony, gyenge testalkatú.
Egy ilyen példány általában elejtendő, mert belőle sosem lesz erős, domináns bika, aki ha örökíti génjeit, remek utódokkal látná az a területet, csak további hozzá hasonló gyenge utódokat nemzene.
Másik példa egy óriási, ereje teljében lévő, 9-10 éves, de már idősödő bika, akinek erős, zömök teste van, hibátlan koronás agancsa, erős testalkata és az egész állat olyan pompás látvány. Igen, ő szintén lőhető.
Miért?
Mert gyönyörű a trófeája, remek a genetikája, viszont ő már ezt tovább is örökítette az elmúlt évekbe, hiszen látszik, hogy egy domináns, erős egyedről van szó. Innentől már csak öregszik, leépülni fog, nem fog tovább örökíteni, hiszen bármilyen nagy és erős, a fiatalabbak már át veszik a helyét és egyébként is fontos, hogy ne egy bika legyen sok évig egy terület felett az úr, hiszen akkor következik be a beltenyészet
Nem, az állatoknál ez nem “beteg dolog”, neki az csak egy újabb nőstény a területéről, akit vagy ő vagy más fog meghágni, ezért inkább magát választja. És így alakul ki a beltenyészet, a rokonok általi szaporulatból.
Miért gond a beltenyészet?
A rokonok hasonló géneket hordoznak és ezáltal olyan betegségek, genetikai hibák (pl. plusz láb, vírusokra való túlérzékenység, gyenge immunrendszer stb.) jöhetnek létre, amik pár tíz év alatt az egész vadállományt legyengítheti vagy ki is pusztíthatja, már pedig az erdőnek-mezőnek szüksége van a növényevőkre, ők pusztítják le a túlszaporodó növényeket és közben máshol szétszórják a magvaikat ürülékük által (mint a beporzó méhecskék), ahol szükség lenne az adott növényre. De emellett a legelés által szenet juttatnak vissza a talajba, ami létfontosságú az élet körforgásában, ez egy kerek egész és minden mindennel összefügg.
De kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, ki való az életre és ki nem?
Jó kérdés, viszont ha lennének ragadozóink, akkor ezt a feladatot ők végeznék el. Míg az emberek társadalmában a gyengét, beteget segítjük, felkaroljuk, ápoljuk, addig az állatok világában ezeket az egyedeket hátra hagyja a csorda, nem fognak pátyolgatni a 20 borjúból egyetlen egy gyengét, azért, hogy aztán ne tudjanak haladni, új legelő területeket keresni és időben elrejtőzni éjszaka a ragadozók elől (hiszen egy gyenge példány lassú, szerencsétlen és sok noszogatást igényel).
Az anya állat próbálkozik egy ideig, de ha nem képes tartani a lépést a borjú vagy épp a malac a vaddisznóknál, akkor az anyaállat is hátra hagyja. De egy felnőtt és gyenge állattal is ugyanezt teszi a csorda. És ekkor kerülnek képbe a ragadozók, akik vagy már követték őket és kiszemelték a valamiért lemaradó, abnormális kinézetű vagy viselkedésű egyedet, vagy egyszerűen egymagában találnak egy növényevőt, ami kiváló alkalom a zsákmányszerzésre.
Mivel ez itt nálunk, Magyarországon, a Kárpát-medencében nem adott, ezért ugyanezt a szelekciós feladatot az ember végzi el, vadászat által. Az ember a ragadozók kiirtásával a tápláléklánc csúcsára került és így immáron az ő feladata vadállomány szelektálása és létszám szabályozása, mesterséges módon.
Hogy ez jó vagy rossz, minden döntse el maga. Van, aki örül, hogy inkább puskás ember járja az erdőt a medve vagy a farkas helyett, van, aki inkább látná az állatokat természetes környezetükben.
Mi szükség van arra, hogy terepjárós, dísz egyenruhás, vagyonos urak, nagy puskákkal és kalandtúrára indulva vadásszanak? Miért nem lőheti ki a hibás egyedeket vagy a túlszaporodott állományt mondjuk a vadőr, erdész vagy a hivatásos vadász a területen?
Természetesen van ilyen opció is, azonban nem az a cél kizárólag, hogy mondjuk egy adott területen 600 helyett csak 500 vaddisznó élhessen. Hiszen miért lőnék le, majd hagynák kárba menni a húst, a bőrt, a trófeát, ha erre van igény és lenne aki megfizeti?
Azonban ez nem csak üzlet! A vadászok által súlyos összegek befizetése nem csupán a vadásztársaságok zsebét tömik, hanem ebből fedezik a terület fenntartását, a vadász, a vadőrök, az erdész fizetését, az állatok orvosi (pl. amikor veszettség elleni vakcinás húst raknak ki a rókáknak), élelmezési díját (igen, főleg télen etetik őket) és így tovább.
Az pedig már mindenki maga döntse el, hogy aki nagy trófeákat mutat be, kitömött vadakat és büszke ezekre, hogy ez most szimpatikus vagy sem. Az írásom célja a látótered szélesítése volt, nem az egyetértés kiváltása, örülök, ha elolvastad idáig.
Remélem az írásom és a nézőpontom által Te is közelebb kerültél ahhoz, hogy megértsd, miért van szükség a vadászatra olyan formában, ahogyan zajlik napjainkban is.
A bejegyzést pedig zárjuk egy kis Holly-val, ugyanis a következőben a FeHoVa kiállítás mellett megrendezett Nemzetközi CACIB Kutyakiállításról írok, ahova szintén ellátogattunk. Igen, ez már kutyás lesz, Yorkis lesz.